Google Rader

Mi ez?

Comfort zone = boredom zone.

Bővebben itt.

Friss topikok

Linkblog

Elköltöztem - legalábbis egy időre

2009.01.01. 11:07 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Úgy döntöttem, hogy elkalandozom a Blog.hu-ról, és körülnézek másik blog platformokon is.

Az új címem egyelőre: http://outoftheboxyness.wordpress.com/

Az első lökést az adta, hogy nem találtam a Blog.hu-n az email posting funkciót. Erre azért van szükségem, mert gyakran jut eszembe valami on the go, és mivel Blackberry mindig van nálam, kézenfekvő megoldás hogy emailben küldjem el a bejegyízést a blogomra.

Lehet, hogy van ilyen a Blog.hu-n is, és a kedves support kollégák megírják, hogy kell ezt itt csinálni, de addig is legalább körülnézek a blogoszférában.

[Upadate1: megjött a válasz, nincs email posztolás, úgyhogy maradok a WordPressen, addig legalábbis, amíg a Blog.hu-n be nem vezetik.]

[Update2: sajnos az email postolás a WordPressben - bár létezik - hihetetlenül bonyolult, dedikált accountot kell hozzá létesíteni, ami nem lehet pl. a Google-on. A Bloggerben bezzeg lehet - még szép -, ott csak egy titkos email címet kell létrehozni, amire mehetnek a postok. Úgyhogy email postolás egyelőre felfüggesztve. Ilyen alapon persze vissza is térhetnék a Blog.hu-ra, de ha már belekezdtem, kipróbálom, mit tud a WP, ha már pl. a CNN is ezt használja...]

Köszönet a supportnak, hogy a blog exportálást nagyvonalúan támogatják, és ezt a funkciót könnyen meg is lehet találni.

Az exportálásnak annyi korlátja azért van, hogy az exportált XML-file kompatilis a WordPress blog platformmal, de nem az pl. a Bloggerrel.

Végül ezért kötöttem ki a WordPressnél. (A Bloggert azért választottam volna, mert egy kattintással lehet megjeleníteni a Google Readerben megosztott linkeket).

A WordPressen az első benyomásom sokkal jobb, mint amire számítottam: nagyon cool pl. a hivatkozások tartalmának popup megjelenítése a snapshots szolgáltatás révén.

What Makes An Early Adopter?

2008.12.30. 10:47 | Balázsi György | Szólj hozzá!

1. Miben vagy EA? Nincs olyan, hogy early adopter überhaupt. Valószínű, hogy ha valaki valamiben EA, akkor az átlagosnál kíváncsibb általában is, de az EA-ségnek olyan magasak a költségei (ld. lentebb), hogy nem valószínű hogy valaki egynél több témában felveszi ezt a pozíciót.

Az EA-séget sokszor / sokan az elektronikia cikkekhez kapcsolják, de az igazság az, hogy lényegében bármiben lehet valaki EA. Pl. a művészetben, gasztronómiában, borfogyasztásban, de akár a társas kapcsolatokban, szexben, társadalmi érintkezésben, munkahelyi kultúrában is.

2. Költségek Az EA-ségnek magasak a költségei. A költségek az újdonságok a) felkutatásából, b) kipróbálásából erednek.

Szándékosan nem csak a műszaki cikkekre koncentrálok, mert ez a téma jól ismert. (Ld. pl. itt.) Más területeken értetlenséggel, vitákkal, a konstruktív együttműködés hiányával, vagy akár kiközösítéssel kell szembenéznie az EA-eknek. Amikor pedig az általuk képviselt irányzat mainstreammé válik, azt az óvatos progresszívek gyorsan lemásolják, és az előnyük (ld. lent) pillanatok alatt eltűnhet (ha nem tudják bebiztosítani valahogy, ld. lent).

3. Hasznok A fent hivatkozott Wikipedia-cikk az EA-ekre alternatív megnevezésként a "lighthoues customer" kifejezést használja. Ez a megnevezés legalább két fontos dologra rávilágít: a) Az EA by definition fogyasztó. Abban jó, hogy gyorsan megkeresi és kipróbálja azt, amit mások előállítottak. Ha termelő lenne, akkor nem EA-nak hívnánk, hanem feltalálónak. Viszont ha mélyebben belegondolunk, minden termelés jelentős mértékben készen átvett alapanyagokra, eszközökre, elájárásokra épül. Ebben a felfogásban egy termelő is lehet EA, ha bátran kísérletezik az új alapanyagokkal, eszközökkel, eljárásokkal. b) Az EA számára a fő haszon abban áll, hogy a többi fogyasztó szemében tájékozódási ponttá válik. Sokan fogják megkérdezni a véleményét, és ha jó döntésekhez segíti fogyasztótársait, ezzel jelentős presztízsre tehet szert. A termelő EA pedig szerencsés esetben piaci előnyt szerezhet a versenytársaival szemben.

Az EA-ek legnehezebb feladata, hogy a korai kipróbálásból származó előnyöket valahogy tartósítsák. Paradox jelenség, hogy az EA akár retrográddá is válhat idővel, ha az általános fejlődés elérte, és túlhaladta az általa felfedezett egykori újdonságot.

4. Tanács Én magam nem javasolnám senkinek sem az EA attitűdöt. Nem láttam még olyan példát, amikor kifizetődőnek bizonyult volna. A legjobb profittal tapasztalataim szerint az óvatos progresszív viselkedés kecsegtet.

5. Társadalmi haszon Társadalmi méretekben viszont az EA-ek kihalása nagyon nagy károkkal járna. Az eddigi tapasztalat szerencsére azt mutatja, hogy mindig van éppen annyi EA, hogy az innováció hajtóerejét fenntartsa. Fontos társadalmi missziót töltenek be azok a piaci szereplő, amelyek a legtöbb hasznot húzhatják az EA-ekből, és a legkisebb költséggel tudják támogatni őket, amennyiben tényleg segítséget és platformot teremtenek a működésükhöz. (Pl. így.)

Godin on presenting

2008.12.26. 16:25 | Balázsi György | Szólj hozzá!

"Sure, this is different from the way everyone else does it. But everyone else is busy defending the status quo (which is easy) and you’re busy championing brave new innovations, which is difficult."

Read on here.

And here.

Godin's career advice

2008.12.26. 16:03 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Another great piece from Seth Godin's end-of-the-year retrospective bunch of greatest hits:

"Maybe you can't make money doing what you love (at least what you love right now). But I bet you can figure out how to love what you do to make money (if you choose wisely)."

Read the rest here.

Godin: szájbarágás vs great story

2008.12.26. 14:56 | Balázsi György | Szólj hozzá!

I wish I had said this:

"Allowing people to draw their own conclusions is far more effective than announcing the punch line"

Read on, it's worth ists whyle.

 

Fact Tables vs Pivot Tables

2008.11.30. 21:15 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Fact tables provide the (usually) additive values that act as independent variables by which dimensional attributes are analyzed. Fact tables are often defined by their grain. The grain of a fact table represents the most atomic level by which the facts may be defined. The grain of a SALES fact table might be stated as "Sales volume by Day by Product by Store". Each record in this fact table is therefore uniquely defined by a day, product and store.

Fogalmam sincs, hogy hívják magyarul, nevezzük mondjuk faktum táblának.

A faktum tábla azokat az input adatokat tartalmazza, amelyekből a pivot táblát mint outputot el fogjuk készíteni.

Legalább olyan részletesnek kell lennie (granularity), amilyen részletes pivot táblát szeretnénk készíteni belőle. Lehet részletesebb is, mivel a pivot táblában lehet csoportosítani az adatokat. De ha a faktum tábla aggregált adatokat tartalmaz, a felbontott adatokat a pivot táblával - of course - már nem fogjuk tudni visszanyerni.

Fontos, hogy a faktum tábla egyetlen olyan oszlopot tartalmazhat, amelyben a számszerű összesítéshez majd használni kívánt adatok vannak. Ellenkező esetben a sorok nem lennének független információegységek.

A faktum táblában egy-egy metaadat akár nagyon szokszor is szerepelhet. Egyészen pontosan annyiszor, ahányszor a többi dimenzió metaadatait egymás közt variálni lehet.

WYSIWYG tábla vs faktum + pivot tábla

A faktumtáblák tipikusan egy adattárházból, vagy valamilyen riportoló alkalmazásból származnak.

De célszerű bármilyen, táblázatos formában megjeleníteni kívánt adatot faktum tábla formájában rögzíteni, és pivot tábla formájában prezentálni.

Addig, amíg az ember ezt nem szokja meg, intuícióellenesnek tűnik.

Nézzük, mi az alapja ennek a látszatnak:

Ha egy kétdimenziós táblázatot szeretnék prezentálni, és rögtön az output formátumot akarom kitölteni a WYSIWYG elve alapján, ki kell töltenem összesen 2 (a két dimenzió neve) + m + n (az oszlop- és sorfejlécek) + m*n (az adatok) db cellát.

Ezzel szemben ha ugyanezt az adattartalmat faktum tábla formájában akarom rögzíteni, akkor az oszlop- és sorfejlécek helyett (m+n db cella) a két dimenziónak megfelelő két oszlopban egyenként m*n db cellát kell kitöltenem, ráadásul ügyelnem kell arra, hogy a két dimenzió lehetséges értékeit úgy párosítsam össze, hogy az összes lehetséges variációt kiadják.

Ez tényleg úgy néz ki, mintha a faktum táblával feleslegesen sokat kellene dolgozni.

Viszont:

a) Ha nem 2, hanem több dimenzióban akarom ábrázolni az adatokat, a prezentálni kívánt táblázat layoutjának WYSIWYG megtervezése már korántsem triviális feladat. A faktum tábla layoutját viszont nem kell tervezni, a pivot tábla layoutját pedig egyszerű drag and drop módszerrel lehet kialakítani.

b) Abban az esetben, ha a prezentálni kívánt táblázat layoutja változhat, vagy a nyers adatok ábrázolásán túl bármilyen aggregációt vagy elemzést akarok végezni, a pivot táblában egyszerűen csak a nézetet kell változtatnom. Míg a táblázat WYSIWYG ábrázolásakor minden módosítást, aggregálást vagy számítást kézzel kell elvégezni.

Bevételi és sales riportokban gyakran előfordul pl, hogy az aggregált – mondjuk éves – adatokat külön oszlopban ábrázolják, és mondjuk az Excel outlining funkciója segítségével a havi adatokat összecsukhatóvá teszik. Ami ok abban az esetben, ha az éves adatokat szeretném egymás mellett látni. De mi van akkor, ha mondjuk 2 év havi adatait szeretném folyamatában elemezni, vagy akár grafikonon ábrázolni, az éves totálok nélkül?

Macerás, ha a WYSiWYG táblával dolgozom, de pofonegyszerű, ha a faktum tábla - pivot tábla kettőssel.

 

Amitől még Schilling Árpád sem tud szabadulni...

2008.11.28. 21:39 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Címkék: színház európa társadalom demokrácia európai unió krétakör egy szabadulóművész feljegyzései schilling árpád

... az az Európa-centrikus - sőt: EU-centrikus - perspektíva.

Krétakör

A Schilling által alapított és vezetett Krétakör az egyik példaképem abban, hogy mit jelent az out-of-the-boxy-ness, a merész kísérletezés, a megszokott sablonokkal való szakítás, és az új alapokon történő értékteremtés.

Kár, hogy nincs / nem volt igazi versenytársuk a hazai alternatív színházi életben. Nem kísértem nagyon szorosan figyelemmel a társulat feloszlatásáról szóló híreket és kommentárokat, de el tudom képzelni, hogy az ebből a hiányból fakadó magányosság, légüres tér is hozzájárult a döntéséhez.

80 oldal

Schilling nemrégiben közzétette az interneten is az Egy szabdulóművész feljegyzései című írását, amely korábban a Krétakör-előadások közönsége számára volt hozzáférhető kis füzetke formájában.

Az írás PDF-formátumban 80 oldal, bevallom, számomra túl hosszú ahhoz képest, hogy a színházhoz csak közönségként van közöm. És főleg a téma elvont kifejtése miatt.

Az, hogy mégis elvolvastam az első kb. 30 oldalt (a többit, bevallom, csak átfutottam), és most kommentálni fogom, annak köszönhető, hogy a színház problematikáját általános társadalmi, gazdasági kontextusba helyezi.

A diagnózis

A magyarországi viszonyokról adott diagnózissal lényegében egyetértek, eltekintve attól, hogy miért eleve Nyugat-Európa a mérce:

>...az ország népességének nagyobbik része nyugat-európai mércével mérve elmaradott, mind kulturális, mind szociális, mind mentális értelemben. A lakosság többsége az egyéni javak felhalmozásán túl semmilyen egyéb kihívásra nem tart igényt, nehezen kommunikál, mûveletlenségét, tájékozatlanságát zárkózottsággal, idõnként agresszióval „leplezi”.

>Nem vagyunk képesek felnõtté válni. Ha nincs, aki eldöntse helyettünk, mit kell tennünk, zavarba jövünk, frusztrálódunk, gyûlölködni kezdünk, s végül verekszünk.

A kúra

Azt gondolni viszont, hogy ebből az elmaradottságból az EU fog minket kivezetni, enyhén szólva naivitás.

Tény, hogy az USA messze van, az EU közel. A hazai viszonyoknál még az EU is sokkal fejlettebb. Tehát egyértelmű, hogy jobb bent lenni, mint nem.

De ez az állítás azért enyhén szólva merész:

>Az Európai Unió ebben az értelemben is az emberiség egyik legnagyobb szabású
szellemi teljesítménye. A II. világháború után hatvan évvel szigorú szabályozással tartja kordában a történelmi feszültségeket, s neveli ki a sokadik generációt, amely már a másik szempontjainak megértését célzó tárgyalást részesíti elõnyben a konfliktusok gyors, viszont erõszakos megoldásával szemben.

Bár Bush külpolitikája és Greenspan pénzügyi politikája az utóbbi években katasztrofális következményekhez vezetett, hosszabb idő távlatában azért elmondható, hogy mindezt odaát egy kicsit hosszabb ideje, és egy kicsit eredményesebben művelik...

Demokrácia

Ezt a kijelentését valószínűleg nem gondolta át igazán alaposan:

>A demokrácia alapfeltétele, hogy a többség érvényesíthesse akaratát a kisebbséggel szemben...

Egyszer majd külön akarok írni a demokrácia vs tisztességes verseny és szabad választás témájáról (egyik sem lehetséges a többség uralma esetén...), úgyhogy ezt a témát most nem boncolgatom tovább.

Törzsek vs globalitás

Ez nagyon igaz:

>...az ember mégiscsak egy törzsi lény, amelyik jól csak kisközösségben tud mûködni.
Globális célok érdekében lehet szavalni, de globálisan élni képtelenség.

Viszont akkor miért írja máshol az ellenkezőjét?

>Az emberiség legnagyobb kihívása: megalkotni a Föld egészére kiterjedõ szabályrendszert, mely biztosítja az egyén szabadságjogait, oly módon, hogy közben nem sérti a kulturális identitást, még ha az a többségi társadalom, vagy éppen az eltérõ civilizációk számára megütközést kelt is.

Talán arra gondolhatott, hogy a Föld egészére kiterjedő szabályként kell elfogadni, hogy minden ember szabadon eldönthesse, hogy melyik törzs szabályai szerint akar élni. De akkor mit jelent ennek a globális szabályrendszernek a megalkotása? Hiszen pont az a szabály, hogy mincs univerzális szabály... Ezt a szabályrendszert ezennel megalkotottnak nyilvánítom. De attól még nem fog az egész Földön érvényesülni...

És miért nem ír inkább a Krétekör-törzsről? Arról, hogy mit adott nekik, és mit kapott tőlük cserébe?

Tips & Tricks - ami nincs

A tengerentúlon egy hasonló témájú írásból nem hiányozhatnának a kipróbált és igazolt receptek, amelyek érdemesek arra, hogy mások is alkalmazzák őket. (You know, a protestáns gyökerekből kinyúló - segíts magadon, és a Jóisten is megsegít - self-help tradíció...)

Ez pontosan így van:

>Nincs más, csak a szellemi fejlõdés útja. Aki kíváncsi, az tanul, aki tanul, az tud, aki tud, képes a megértésre, s aki képes a megértésre, képes az elfogadásra is.

 Ok, szóval tanulni kell. De mit, és hogyan? Nem tudjuk meg...

(Van, aki szerint pl. így: If you wanted to create an education environment that was directly opposed to what the brain was good at doing, you probably would design something like a classroom. If you wanted to create a business environment that was directly opposed to what the brain was good at doing, you probably would design something like a cubicle. And if you wanted to change things, you might have to tear down both and start over. - John Medina, Brain Rules)

Nem tudom, más hogy van vele, de engem sokkal jobban érdekelt volna, hogy Schilling Árpád milyen problémákkal szembesült, amikor felépítette és működtette egyedülálló társulatát. Milyen tévutakon át, milyen megoldásokat talált. Mi működött, amiről azt gondoja, hogy másoknál is működne, és mi az, amitől óva inti olvasóit.

Feltételezem, hogy erről is lett volna mondanivalója.

(Mint ahogy pl. Twyla Tharp koreográfusnak - pl. Hair, Regtime, Amadeus - is van mondanivalója nem táncosok, sőt nem művészek számára is a kreativitásról...)

Ha szabadulni tudott volna az európai értekező próza stiláris béklyóitól...

Non scholae, sed vitae...

2008.11.27. 15:33 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Az iskolákkal alapvetően az a probléma, hogy nem tanítanak meg arra: mennyi az elég egy szűkebb szakterületen veló elményedésben.

 Mégpedig azért, mert nem a való élet igényei, hanem a tanárok ambíciói és a diákok képességei határozzák meg a mértéket.

Ceteris paribus

2008.11.25. 10:58 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Sok ember van, akinek nehézséget okoz, hogy egy többváltozós függvény értékének változásában a különböző input adatok változásának hatását elkülönítse.

A kiszámíthatóság csapdája

2008.11.23. 11:45 | Balázsi György | Szólj hozzá!

A gépek kiszámíthatóak (már amelyik hibátlanul működik), az emberek nem (már amelyik hibátlanul működik...).

Ez a különbség számtalan komplikáció forrása.

(A türelmetlenek kedvéért: a konklúzió nem az lesz, hogy az embereknek kiszámíthatóaknak kellene lennie, és nem is az, hogy a gépeknek kiszámíthatatlannak kellene lennie.)

A gépekkel alapvetően két féle ember van kapcsolatban: akik készítik, és akik használják őket.

A gépek (beleértve a szoftvereket, weboldalakat, de bizonyos értelemben még az emberek által működtetett, de személytelen folyamatokat is) kiszámíthatóak, vagyis - feltéve, hogy rendesen megcsinálták és kitesztelték őket - ugyanarra az akcióra konzekvensen ugyanazt a reakciót fogják produkálni.

Pl egy adatbázis lekérdező interface konzekvensen hibajelzés ad, ha a felhasználó a dátum megadásakor a napok után is pontot tesz (persze a hibajelzés nem azt mondja, hogy ne tegyél pontot a napok után...).

A programozó miért nem veszi észre, hogy ez így NEM jó?

Valószínűleg a gépek kiszámíthatósága vezeti félre.

Az emberek közül vannak, akik tudják, hogy a napok után nem szabad pontot tenni, mások nem. A programozó valószínűleg több olyan emberrel találkozik, aki tudja. És ha az emberek ugyanolyan kiszámíthatóak lennének, mint a gépek, jogosan vetíthetné ki a tapasztalatait az ÖSSZES emberre.

A programozó szempontjából azok a felhasználók, akik nem tudják, hogy nem szabad pontot tenni, a STIPID userek, aka lamerek.

A megoldás?

Bár az emberek egyesével kiszámíthatatlanok, a viselkedésük statisztikailag általában mégis leírható.

Azokat a butaságokat, amelyeket a felhaszhálóknak elhanyagolható töredéke követ el, tényleg nem kell figyelembe venni. De az a viselkedés, amit már nem elhanyagolható kisebbség, vagy akár a többség követ, természetes, és a rendszernek kezelnie kell.

Az emberi viselkedést ignorálni könnyű. Emberi interface-eket tervezni nehéz. De amíg van, aki megteszi, azok, akik nem veszik rá a fáradságot, előbb-utóbb elbuknak.

Data Mining Light - Powered By Your Favourite Spreadsheet

2008.11.22. 22:54 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Ha az alábbi két fogalmat minden knowledge worker ismerné, és dolgozna velük, alighanem sokkal több megalapozott döntés születne.

Ezek nagyon basic adatbányász fogalmak, és csak néhány kattintásnyira vannak azoktól a spreadsheet funkcióktól, amelyeket minden irodai dolgozó nap mint nap használ.

Ez olyan lenne, mint az Apgar teszt használata: ez egyszerű teszt, amelyet a szülés utáni percekben végeznek el, 5 jól ellenőrizhető, egyszerű kritérium alapján (a bőr színe, szívműködés, reflexek, izomtónus, légzés), annak megállapítására hogy az újszülöttnek van-e szüksége azonnali orvosi beavatkozásra.

A két fogalom:

1) Feltételes valószínűség (support)

2) Index (lift, interestingness)

 

 

Még egyszer a kézírásról

2008.11.22. 10:28 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Ezt a témát korábban már érintettem egy postban, most találtam a weben egy érdekes vitát róla.

A folyékony kézírás elég sok embernek keseríti meg az életét: nehéz olyan szinten megtanulni, hogy az mások számára is élvezhető (vagy legalább olvasható...) legyen.

Sok ember szégyenli, hogy csúnya a kézírésa, és az iskolásokat is rendszeresen frusztrálják vele.

Pedig van megoldás: a nyomtatott kisbetűs írás. Az USÁ-ban úgy hívják, hogy non-cursive handwriting, vagy handwritten print. Könnyű, látványos, és nagyon jó szolgálatot tesz olyan esetekben, amikor mások számára olvashatóan és élvezhetően kell gyorsan, kézzel valamit felírni - pl. egy táblára, vagy egy feljegyzésbe.

Ennek ellenére nálunk nem is tanítják...

Egy webes fórumról most arról értesültem, hogy az USÁ-ban egyes iskolákban a folyékony kézírás tanítását megszüntették.

Kiemelek ide két jellemző, egy pro és egy kontra véleményt. A fentiek alapján nem lesz nehéz kitalálni, hogy én melyikkel értek egyet:

I think it's a huge mistake. There are so many historical documents that are written in cursive, it's going to handicap kids. They aren't going to be able to read their own parents' journals. Becoming historians will seriously handicap them. Becoming petroleum landmen will also handicap them because they won't be able to read old deed records.

Cursive is being relegated to where it rightfully belongs - an art form. Printing has always been a better form of communication as long as it is not fancied up into a script. Cursive should be taught to the limit of a signature although a glyph might function as well. The idea being that it is easily read but difficult to copy. Those that go into old documents and etc. need special education anyway.

Szegény ember ...-je

2008.11.20. 12:50 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Micsoda foglalkozások vannak manapság...

2008.11.17. 01:02 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Ez a csodálkozó kijelentés egy volt osztálytársam száját hagyta el néhány hónapja az érettségi találkozónkon. Az illető geológus, a társaságban volt tanár, matematikus, orvos, mérnök, közgazdász, pénzügyi igazgató és hasonlók.

A meglepődés annak szólt, hogy termékmenedzserként mutatkoztam be.

Mit szólt volna ez az osztálytársam, ha olvassa Godintól az alábbiakat?

Every company that works online today ought to consider hiring three amazing people to lead these projects:

  1. COMMUNITY ORGANIZER. Find and connect and lead a tribe of dedicated users that contribute to and benefit from the work you do.
  2. STATS FIEND. Measure everything that can be measured. Do it efficiently and consistently. Find out what metrics are important and cycle until they improve.
  3. MANAGER OF FREELANCERS. Find and hire and manage the best outside talent in the world. If it can be defined as a project, and if great work defeats good, seriously consider having the MOF get it done.

With three superstars doing these jobs, it's possible you can create almost anything.

És tényleg.

Személy szernt nehezen tudnék dönteni, ha felajánlanák a választás lehetőségét, mert akkor a maradék kettőről le kellene mondanom...

Matek

2008.11.17. 00:36 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Szeretjük azt képzelni magunkról, hogy a matematikusok nemzete vagyunk, mert Bolyai János és Neumann János nevét az egész világ ismeri (az utóbbit egyébként leginkább Johann von Neumann formában...)

A hétköznapi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy egy átlagosan képzett és átlagosan művelt magyar embernek nehezére esik a százalékszámítás, és nem ismeri a feltételes valószínűség fogalmát - két olyan téma, amit minden középiskolában tanítanak.

Egy MBA-kurzuson, ahová csak diplomásokat vesznek fel, a pénzügyi tantárgyak elvégzéséhez bonyolult, többszörösen indexelt summa-képleteket kell bemagolni, de kínosan kerülik a deriválás / integrálás fogalmát és a mátrixalgebrát. Pedig ezek olyan eszközök, amelyek alapjai a témához szükséges mélységben néhány óra alatt megérthetők és begyakorolhatók, és segítségükkel a pénzügyi matematika egyszerűen, érthetően és elegánsan tárgyalható.

Hole in the middle

A matematikai tudatlanság már valószínűleg nemzetgazdasági léptékkel mérhető károkat okoz.

Egy intellektuálisan és gazdaságilag egészséges társadalomban a matematikai tudás eloszlása a következő lenne:

  • Kevesen vannak, akik csak az alapműveleteket ismerik
  • A legnagyobb kiterjedésű a "középosztály", amely ismeri és alkalmazni tudja azokat az egyszerű módszereket, amelyek mindennapi munkához és a gazdasági, pénzügyi információk, hírek megértéséhez szükségesek, és az Excelben ezek alapján egyszerű számításokat el tud végezni
  • Ahogy haladunk felfelé, egyre kevesebben vannak, akik a hétköznapi módszerek fejlesztésében aktívak, és ismerik a felhasznált matematikai tételek bizonyítását is
  • A csúcson nagyon kevés hivatásos matematikus van, aki alapkutatást végez, aminek az eredménye csak sok év múlva, esetleg soha nem szivárog le a dolgos hétköznapok világába.

Ezzel szeben amit látunk, az a "hole in the middle": az emberek döntő többsége teljesen tudatlan. A középosztály helyén óriási lyuk tátong. Ezért cserébe viszont lehet (nem tudom, nem figyeltem mostanában az erre vonatkozó híreket), hogy a diákjaink jól szerepelnek a matematikai olimpiákon, és a hivatásos matematikusaink előkelő nemzetközi díjakat kapnak.

Nehéz tantárgy?

Ezzal a tudatlansággal összefügg - oda-vissza okai egymásnak, circulus vitiosus -, hogy a matematikát a legtöbben nehéz tantárgynak tartják.

Így van ez?

Igen is meg nem is, de nem inkább, mint más tantárgyakban. Az ismeretek nehézsége és azoknak a száma, akiknek szüksége lenne rá, piramis alakot ölt. Amire mindenkinek szüksége van, az alapműveletek, az könnyű. Ahogy felfelé haladva egyre nehezebbé válik az ismeretek megértése, egyre kevesebb ember is van, akinek tényleg szüksége van arra.

Akár, mint - mondjuk - az angol nyelvtan, a földrajz, a szerves kémia vagy a programozás esetében.

Káros dogmák

Hogyan lehet ebből a circulus vitiosusból kilépni?

A tudomány és főleg az oktatás, bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, alapvetően konzervatív. Szereti megtartani azokat az elveket és eljárásokat, amelyek egykor sikeresek voltak. Még akkor is, amikor az egykor sikeres elvek és módszerek felett már eljárt az idő, már a továbblépést akadályozzák, és újakkal kellene őket felváltani. Igen, azt a veszélyt is vállalva, hogy nem sikerül elsőre megtalálni az új helyzetben sikeres új elveket.

A matematikai tudás terjedését és széles körű alkalmazását pl. az alábbi dogmák akadályozzák:

  • A képletek és algebrai levezetések a megértést szolgálják - A metematikai jelölésrendszer egy gyorsírásos forma, amely a könyvnyomtatás hőskora óta alapjaiban változatlan.

    Ez a gyorsírási rendszer nem létezett mindig: Euklidész Elemeiben pl. nem találunk képleteket, hanem csak ábrákat, amelyek a különböző mennyiségeket jelképezik, és szöveges leírást a mennyiségek közötti összefüggésekről.

    Ez a gyorsírási rendszer hosszú ideig a rendelkezésre álló legjobb megoldás volt, de ma már nem az. Van helyette pl. Excel, amelyben a két dimenziós elrendezés, a műveletek több lépcsőben történő elvégzése, és a grafikonok egyszerű megjelenítése sokkal több eszközt ad a kezünkbe.
     
  • Az összefüggéseket papíron, ceruzával - táblán, krétával - kell levezetni. Ld. fent.
     
  • A megértés = a bizonyítás reprodukálásának képessége. - A bizonyítás csak annak lényeges, aki az elméletet akarja továbbfejleszteni. Ha számítógépet is csak akkor használnék, amikor már le tudom írni, hogyan készül minden egyes alkatrésze, ez a blog soha nem kezdődött volna el.
     
  • Az axiómák és definíciók előbb vannak, mint az állítások. - Az axiómák és definíciók a reverse engineering szemlélet számára fontosak. Vagyis csak akkor, amikor azokat az alapokat keressük, amelyekből az általánosan igaznak tartott, és a gyakorlatban bevált módszerek levezethetőek. Nem valószínű, hogy a görög földmérők és csillagászok előbb ismerték a párhuzamossági axiómát, mint a Pythagorasz-tételt.
     
  • Az algebrai általánosság lényeges. - Manapság, amikor az esetek többségében egy asztali számítógéppel könnyedén végigpásztázzuk egy probléma szempontjából releváns teljes értelmezési tartományt?
     
  • A feladatgyűjtemény szükséges a tanuláshoz. - Nem. A valódi életből vett valódi problémák, a valóban releváns közelítésben.

Puzzle-management

2008.11.16. 10:28 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Good news and bad news at the same time:

A fogyasztók a szükségleteik kielégítéséhez és a céljaik megvalósításához szükséges termékeket és szolgáltatásokat puzzle-szerűen rakosgatják össze.

Egy darab innen, egy darab onnan. Sok esetben a darabok nem illenek pontosan össze, ilyenkor valamelyiken egy kicsit igazítani kell.

Az egyes fogyasztókat többek az különbözteti meg egymástól, hogy hol van számukra a puzzle-darabok közötti elválasztóvonal, hogy mennyire tudatosak a válogatásban, és hogy mennyire hajlandók az illesztésekkel bíbelődni.

És ez termékkörönként változik, attól függően, hogy miben mennyire akarnak involválódni.

A fogyasztók is outsource-olják azokat a tevékenységeket, amelyekben úgy érzik, hogy nem anyira jók, mint a készen kapott megoldás szállítói - vagy amire egyszerűen csak sajnálják az időt. Vagyis amiről úgy gondolják, hogy számukra nem core competence.

A marketing management igazából puzzle-management.

Lehetőség:

Van néhány brand, amelyik tudatosan törekszik arra, hogy a fogyasztó számára szükséges puzzle minél több darabját tőle vegyék meg. Klasszikus példa az Apple: pl. ahhoz, hogy zenét hallgassak, a következő puzzle-darabokra van szükségem: kell egy médialejátszó (iTunes), egy számítógép (MacBook), valami, amivel összekötöm a számítógépet a HI-FI erősítővel (Airport Express), és zene, amit hallgatok (Music Store).

De még ők sem tudják az összes kapcsolódó igényemhez szükséges, összes puzzle-darabot tökéletesen illeszkedő módon nyújtani. Pl. a blogoláshoz kell: blog szolgáltató (Blog.hu), számítógép (MacBokk), böngésző - ez nálam a Safari helyett a Firefox lett, mivel a Safarival mentési problémáim voltak.

Veszély:

Azoknak a szolgáltatóknak viszont, amelyek nem törekszenek komplett megoldásokra, csak egy szeletet akarnak / tudnak kiszolgálni, nagyon oda kell figyelnie arra, hogy milyen puzzle-darabokat használnak a potenciális ügyfeleik. Pl. a mobiltelefonos játékok gyártói a platformok sokféleségével kénytelenek szembenézni. A fragmentáció ezen a téren annyira erős, hogy egy gyártónak esélye sincs arra, hogy az összes létező, egyébként megfelelő tudású készüléket kiszolgálja.

Az Apple egyébként ezen a téren megintcsak erős: az iPhone megalkotásának egyik pozitv következménye a játék és alkalmazásfejlesztők számára, hogy egy platformmal nagyon sok felhasználót elérnek.

Csapda:

A néhány pozitív példa arra csábíthatja azokat a piaci szereplőket, amelyek egy-egy puzzle-darab előállításában erősek, hogy ne a kapcsolódó darabok sokféleségével való illeszkedésre figyeljenek, hanem próbáljanak maguk is olyan kapcsolódó darabokkal piacra lépni, amelyek a saját megoldásukhoz tökéletesen illeszkednek.

Ez a stratégia eredményes lehet azoknál a fogyasztóknál, akik nem akarnak / tudnak az illesztéssel foglalkozni, és ezért a szabadságuk egy jelentős részéről is hajlandók lemondani.

Da fennáll a veszély, hogy ilyen fogyasztóból kevés van, és a számuk egyre csökkenni fog, mert 1) eleve a késői követőkhöz / lemaradókhoz tartoznak 2) a piac általános edukációja, és a jól illeszkedő, szabadon kombinálható megoldások piaci fölénye miatt még ebben a rétegben is egyre csökken a részarányuk.

 

 

Just One Click Away

2008.11.16. 10:06 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Kedvenc böngészőm volt a Safari, mégis váltottam Firefox-ra.

Egyszerűen azért, mert ennek a blognak az adminjában problémáim voltak a mentéssel. 99 esetben sikerült, egyszer nem, és emiatt egy hosszú cikket újra kellett írnom.

Csinálhattam volna azt is, hogy írok a Blog.hu supportnak, hogy javítsák ki. Elvégre nyilván nem a böngésző volt az oka a bajnak, hanem a blog motorjában van egy bug, és mivel Safarival nem teszteltek ki elég alaposan az alkalmazást, nem vették észre.

Ehelyett - igazságtalanul - néhány kattintással letöltöttem a Firefoxot, kipróbáltam a mentést, és mivel sikerült, ennél maradtam. Nem ismerek olyan funkciót, a Safariban, ami ebből hiányozna. A többi meg nem érdekel. Az Apple nyitóoldalra, ahol minden belépéskor el szoktam olvasni az újdonságokat, időnként majd visszalátogatok.

Lehet, hogy a Safari jobb böngésző, mint a Firefox. Az én szempontomból egyébént egyenértékűek. De pusztán azért, mert a Blog.hu-t fejlesztő geekek FF-szal alaposabban tesztelték a munkájukat (valószínűleg mert ők jobban szeretik), mégis felborult az egyensúly.

A tanulság:

A fogyasztó lusta és igazságtalan. Ha bármilyen problémája van, még ha nem is te okoztad, és azt mással egyszerűen és gyorsan meg tudja oldani, nem fog nálad maradni.

Ezt mint fogyasztó most élvezem. De a másik oldalon nekem is komoly fejfájást okoz.

Just one click away

Erre mondják, hogy a konkurencia egyetlen kattintásnyira van tőled.

Egyébként azt, hogy a távolságot két dolog között kattintásokban mérjük, mára úgy tűnik mélyen beleivódott a tengerentúli közbeszédbe: a 24 egyik epizódjában pl. Logan elnök Martháról, a feleségéről azt mondja (a pontos idézetet nem találtam, kb:) "she's just one click away from madness".

Fa helyett használj tageket

2008.11.16. 00:08 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Az információ rendszerezésének legalább két módja lehetséges: a fa (= könyvtár) struktúra és a tagelés.

A fa struktúra hierarchikus rendszer: a gyökérétől indul, elágazásokon / almappákon / részhalmazokon keresztül vezet a levelekhez, amelyeknek már nincs több elágazása / almappája / részhalmaza.

A tagelés a rendezett káosz: a dolgok ömlesztve vannak egy tárolóhelyen, és a tartalmukat címkék jelölik meg. A címkékből lehet akár sok is.

A fa struktúra jó a gépeknek, mert mindennek egyértelmű helye van. Nem jó viszont az embereknek, ha valamit meg akarnak keresni, mivel ha egyszer rossz irányban indultak el, soha nem fognak célba érni, csak akkor, ha visszafordulnak.

A fa struktúra nem képes kezelni az átfedő halmazokat. Valami vagy az A halmazban van, vagy a B halmazban, de nem lehet mind a kettőben egyszerre.

Ha egy fotón Rebeka szerepel egy zsiráffal, és a fotóimat könyvtárakba akarom rendezni, csak úgy tudom biztosítani, hogy akkor is megtalálom, ha Rebekát keresem, és akkor is, ha zsiráfot keresek, ha mekettőzöm a fotót, és egy-egy példányt elhelyezek a Rebeka és a Zsiráf nevű mappában.

Míg ha ráragasztom a Rebeka és a Zsiráf címkét, és címke alapján keresem, mindkét keresésre meg fogom találni.

Mindennek néhány nem triviális folyománya:

  • Az emaileket nem érdemes mappákba rendezni. Legfeljebb, ha az archív mappák (mint a pst-k) kapacitása véges, fél évente újab nyitni. Az összetett keresési funkció úgyis minden lényeges információhoz (kvázi tagek) hozzáférést biztosít. Ha meg nem emlékszünk semmire a levéllel kapcsolatban, mappákban sem fogjuk megtalálni.
  • Weboldalak navigációjára a több szintű, fa struktúra alapján tagolt menürendszer nem igazán alkalmas. A felhasználók többsége nem is ezt használja, hanem a keresőt. Ami vagy jól rangsorolja a találatokat, vagy nem. A menürendszer helyett lehetne a weboldalakon egy navigációs "felhő" a 20 legfontosabb kulcsszóval, amelyek alapján a felhasználó a legtöbb keresett információt be tudná azonosítani.
  • Feladatlisták, roadmapek, projekt tervek stb. megjelenítésére nem a legjobb forma a kegtöbb esetben használt táblázat, amely témakörök, időszakok, stb. alapján sorolja cellákba az itemeket. Ehelyett jobb egy rekord lista, amelynek mezői kvázi tagekként funkcionálnak, és egy pivot táblával mindig a kívánt információ a kívánt elrendezésben jeleníthető meg.

A vámszedő, vagy a törzsfőnök a nyerő?

2008.11.15. 23:20 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Na jó, a vámszedőt a finomabb lelkek kedvéért nevezhetjük diplomatának is...

Biztosan van több is, de én mostanában két olyan elméletről hallottam, amelyik nyilatkozik arról, hogy a társadalmi hálózat melyik pontjának elfoglalása járhat a legtöbb előnnyel.

A törzsfőnök?

Seth Godin tanítása szerint manapság az lehet sikeres, aki talál egy törzset, és azt elvezeti oda, ahová a törzs tagjai maguktól is menni szeretnének. Legújabb, Tribes című könyvének alcíme: We need you to lead us.

A törzsekről szóló könyve annak a gondolati útnak legújabb állomása, amelyben konzekvensen, újabb és újabb nézőpontból tekintve azt kutatja, hogyan válthatja fel az interruption marketing korát a permission marketing kora.

  • Honnan: abból a korból, amelyben a marketingesek állandóan megszakítják idegenek tevékenységét azért, hogy a fülükbe kiabálják üzenetüket. (Nem tér rá ki, de gondolom a "marketing zaj" kifejezés az USÁ-ban is testet ölt abban a konkrét formában, ahogy nálunk, amikor a tv-csatornák a reklámblokkok alatt felcsavarják a hangerőt - talán azért, hogy a reklámszünetre induló nézőket a szomszéd helyiségekben is elérje az üzenet...)
  • Hová: abba a korba, amikor a marketer platformot teremt, és sztorit szállít ahhoz, hogy a törzsének tagjai egymással interakcióban ápolják közös életérzésüket.

Godin tanításának vonzereje - rokonszenves személyisége mellett - abban áll, hogy

  • egyszerű,
  • nagyon szórakoztatóan adja elő,
  • az olvasóját / hallgatóját jó érzéssel töltheti el, hogy nem a pénzről szól. Törzsfőnök lehet a Microsoft marketing főnökétől kezdve a 3. világban humanitárius akciókat szervező, vagy kutyamentő aktivistán át a sziklamászó klub vezető edzőjéig lényegében bárki. 

(Igen, még azt is megengedi magának, hogy az olvasói és hallgatói többsége számára valószínűleg nem rokonszenves szoftvercég egyik vezető alkalmazottját pozitív kontextusben emlegeti. Azzal együtt, hogy ő maga is bírálta a Microsoft reklámtevékenységét - bár ez a bírálat mind semmi ahhoz képest, amit a konkurens egyik "I'm a PC" reklámfilmjében kaptak...)

Godin gondolkodása persze minden rokonszenves vonása mellett impresszionista és eklektikus. A törzsek, amelyeket példaként felhoz, időnként kifejezetten infantilisek, és az esetek többségében külsőségek - piros kalap, Star Wars-jelmez, stb. - alapján beazonosíthatóak. Így fordulhat elő, hogy felbukkannak prezentációjában a törzsek között a Kínai Népköztársaság hadseregének díszegyenruhában masirozó katonái is...

A vámszedő?

 Vedres Balázs minapi előadásában beszélt a hálózatelméletben használt "strukturális lyuk" fogalomról. Ezek a lyukak a jól behálózott, de egymással nem kommunikáló, vagy éppen harcban álló alhálózatok (Godin azt mondaná: törzsek) közötti átjárók. Aki ezt a pozíciót el tudja foglalni, azt érheti el, hogy a két szemben álló törzs csak rajta keresztül tud kommunikálni és kereskedni.

Van olyan kutatás, amelyik pl. a firenzei Medici klán politikai és gazdasági hatalmát azzal magyarázta, hogy hidat tudtak képezni az egymással szemben álló patríciusok és újgazdagok között.

Ez a pozíció hasonló ahhoz, amit Adrian Slyvotzky Profit Zone című könyvében Switchboard Profitnak nevez.

Ellentmondás?

A két leírásban két különböző hálózati pozíció a nyertes. Godinében az egymás között jól behálózott törzs vezetője, aki nem feltétlenül van kapcsolatban külön-külön a törzs minden egyes tagjával, de az egészet valahogy mégis - részben kapcsolódva, részben elkülönülve - vezeti. (NB: vajon ezt a kapcsolatot hogyan tudják a hálózatelmélet kutatói a gráfjaikon ábrázolni?)

A vámszedő vagy "nevető harmadik" poziíciója pedig a két, külön-külön jól behálózott, de egymással nem kommunikáló háló közötti szűk átjáró.

A kettő tehát - már csak a gráfok különbözősége alapján is - nem lehet egyszerre a legjobb.

A törzsek vámszedője, és a vámszedők törzsfőnöke

Az absztrakt, gráf segítségével történő ábrázolás ugyan különböző, de a valóságban a két megközelítés korántsem XOR viszonyban van egymással. 

Godin példáit elemezve sok esetben azt látjuk, hogy a törzsfőnök egyben közvetítő is. Az Apple elnöke, Stefe Jobs például, aki egyfelől az Apple-rajongó fogyasztók, és a céggel közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban lévő mérnökök, programozók törzsének főnöke, éppen annyira közvetítő a mérnökök és a laikus felhasználók között. (Ha a mérnökökön múlt volna, soha nem készül olyan számítógép, amit villamosmérnöki diploma nélkül is lehet kezelni, az iPodokról, és az iPhone-ról nem is beszélve...)

Vagy: a Medici-klán mindenkori feje soha nem egy személyben volt közvetítő a patríciusok és az újgazdagok között, hanem egy kiterjedt családi gazdasági és politikai hálózat vezetőjeként.

Scarcity makes profit

Akkor mi az igazság?

A közgazdaságtannak valószínűleg egyetlen igazán általános érvényű tétele, hogy profit abból származik, amiben hiány van. Scarcity makes profit. (Godin is sokszor értekezik a témáról, pl. itt is.)

Ha jelenleg úton-útfélen vezetőt kereső törzseket lehet találni, ahogy Godin állíltja (na jó, ezt egy kicsit eltúloztam...), akkor a törzsfőnök a nyerő.

Ha zárt, kifelé nem kommunikáló, esetleg egymással ellenséges törzsekből van sok, amelyek közvetítőt keresnek, akkor a közvetítő, aki meg tudja vámolni a közöttük folyó kommunikációt és kereskedelmet.

De mindez folyamatosan változik. A kommunikációs és közvetítő csatornák, és a hálózatok egyaránt, egymással köcsönhatásban.

Úgyhogy nincs egyedül üdvözítő profitmodell. 

Slywotzky 22-t írt le a Profit zónában. Ha fogadni kellene, inkább arra fogadnék, hogy ennél is több van, mint hogy kevesebb...

A WYSIWYG csapdájában

2008.11.12. 16:42 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Az irodai szoftverek általában, és az Excel különösen arra csábít, hogy az input adatokat abban az elrendezésben írjuk be táblázatokba, ahogyan azokat - az output adatokkal kiegészítve - viszont akarjuk majd látni. What You See Is What You Get, vagyis WYSIVYG.

Csakhogy: az ahhoz, hogy nagyon egyszerűen használható, gombnyomással frissíthető, interaktív táblázatokat / riportokat készítsünk - ezzel egy-egy komplexebb feladat esetében akár napokat is megtakarítva -, az Excel Pivot Table funkcióját kell használni.

Ahhoz viszont, hogy az output adatokat pivot tábla formájában tudjuk megjeleníteni, az input adatokat másképp kell elrendezni, mint ahogy azt majd visszakapjuk: nem táblázatban, hanem rekordsorokat tartalmazó lista formájában. Vagyis pl. egy bevételi kimutatás esetében egy termékhez, ügyfélszegmenshez, stb. tartozó bevételi szám egy-egy sorba kerül. A sor többi mezőjében pedig a számra jellemző többi paraméter: termék, ügyfélszegmens, stb.

Ez a megoldás nagyon leegyszerűsíti azt a folyamatot is, amikor több forrásból származó adatokat kell konszolidálni. Ilyenkor a teendő csupán annyi, hogy a különböző adatszolgáltatóktól az input adatokat ugyanolyan mezőket tartalmazó rekord elrendezésben kell bekérni, nem az összesítés táblázatának formájában. A rekordokat tartalmazó listákat egyszerűen összefűzni, és az egyesített listából pivot táblát készíteni a kívánt elrendezésben.

Ezzel a megközelítéssel az sem okoz problémát, ha változtatni kell a kimeneti táblázat elrendezését, vagy adattartalmát: néhány mozdulattal ez is elvégezhető.

Briliáns, egyszerű, mégis alig néhányan használják.

Miért? Azért, mert ez a módszer ellentétes az irodai szoftverek általános WYSIWYG működésével. Itt nem azt kapom, amit az adatok bevitelekor látok. Ahhoz, hogy kitaláljam, hogy az adatok bevitelekor milyen mezőkre van szükség, el kell képzelnem, hogy milyen lesz a végeredmény. Ez a gondolati ugrás, úgy tűnik, sok embernek nehezére esik. Vagy egyszerűen eddig még senki nem mutatta meg nekik, hogy ilyet is lehet.

Nem akarok gondolkodni azon, amit írsz!

2008.11.04. 15:25 | Balázsi György | Szólj hozzá!

Don't Make Me Think!

Paradoxon?

Hiszen nem azt tanultuk az iskolában, hogy az írás célja az, hogy elgondolkodtassa az olvasót? Provokálja, állásfoglalásra késztesse, bevonja - pl. azáltal, hogy dolgoznia kell a szöveg értelmezésén?

Vagy másképp: az emberek nem azért olvasnak, hogy gondolkodjanak?

Van itt egy fontos különbség, egy másik változatban talán kézenfekvőbb:

  • laught at someone = kinevetni valakit
  • laugh with someone = nevetni valakinek a szellemes megjegyzésén

A gondolkodással kapcsolatban nem szoktuk használni ezeket az igekötőket, de a párhuzam kedvéért ideiglenesen most hadd mondja azt, hogy:

  • gondolkodni valakinek az írásán = megpróbálni kibogozni, hogy abból, amit leírt, számomra mi a releváns - BAD
  • gondolkodni valakinek az írásával = az írásából azt, ami számomra releváns - és ez azt feltételezi, hogy eljutottam odáig - összehasonlítani a saját tapasztalatommal és gondolataimmal - GOOD

Még olyan emberek is, akik talán tudják, hogy a weben az emberek nem olvasnak, és nem gondolkodnak, hanem:

  • We don't read pages. We scan them
  • We don't make optimal choices. We satisfice
  • We don't figure out how things work. We muddle through

 sokszor hajlamosak azt gondolni, hogy az élet más területein ez nem így van...

Akkor?

A legjobb, ha a szöveget úgy fogjuk fel, mint egy adatbázis query interface-ét: az adatbázis az én fejemben van, az olvasónak vannak kérdései, és önző módon csak az a releváns számára, ami ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos - akár tetszik ez nekem, akár nem. Ha könnyen megtalálja a kérdésére a választ, engem fog olvasni. Ha nem, akkor valaki mást...

A termékmenedzser nem akar gondolkodni azon, hogy a kérdésére a választ az adatbázisból milyen SQL-varázsigék segítségével lehet kibányászni, ezen gondolkodjon az elemző és az adatbázis fejlesztő. 

Ő azon akar gondolkodni, hogy mit csinálnak a termékével a felhasználók, akik azokat a tranzakciós nyomokat hagyják, amelyeket az adatbázis összegyűjt, és amelyekből a viselkedésükre következtetni tud.

Hiúság vs lépcsős lista

Ha a szerzők nem lennének hiúk és nem az lenne a céljuk, hogy az olvasók minél több (lehetőleg az összes) szót elolvassák az írásukból (és nem lennének lusták a szerzői logikát tükröző szövegeket az olvasói logika szerint átszerkeszteni...), nem is mondatokat és bekezdéseket írnának, hanem lépcsős listákat.

A fenti szöveg így nézne ki lépcsős lista formájában:

Nem akarok gondolkodni azon, amit írsz!

  • Paradoxon?
    • Első hallásra annak tűnhet - az olvaó azért olvas, hogy gondolkodjon
    • De nem az, csak figyelembe kell venni egy fontos különbséget
  • A paradoxon feloldása
    • A szöveg értelmén gondolkodni - rossz
    • A szöveg üzenetén gondolkodni - jó
  • Hasonlat
    • Ha rajtad nevetnek - rossz
    • Ha a vicceden nevetnek - jó
  • Nem csak az interneten van így!
    • Közhely, hogy az interneten az emberek nem olvasnak, nem gondolkodnak, stb.
    • Sokan mégis úgy gondolják, hogy ez csak az interneten van így - azt hiszik, hogy az írott szöveg funkciója az, hogy az élő beszédet rögzítse és helyettesítse (holott azt nem lehet rögzíteni, mert a párbeszéd természeténél fogva interaktív!)
  • Másik hasonlat: adatbázis
    • Az adatbázis az, ami a fejedben van
    • A szöveg a lekérdező interface - az olvasó a saját kérdéseire keresi a választ, az adatbázis többi része nem érdekli

Nem jobb lenne így mindenkinek?

33% akció, 67% reakció, avagy RE: Reacting, Responding & Initiating

2008.11.04. 08:50 | Balázsi György | 2 komment

Az irodai környezetemben használt Outlook levelezőprogramban a következő módon lehet kiszámolni, hogy az emailek mekkora hányada aktív, és mekkora hányada reaktív:

  • Shift+Control+F = megnyitja a Find Special keresőablakot, ahol be lehet állítani, a vizsgálni kívánt emailek paramétereit, úgyismint időszak, feladó, esetleg címzett.
  • Keresés
  • Kattintás a találati lista valamelyik elemére, majd Control+A, utána Control+C
  • Új Excel munkafüzet megnyitása, majd a vágólap tartalmának beillesztése = egy táblázat, amely a fenti találati lista elemeinek paramétereit tartalmazza a találati ablak mezőinek megfelelő elrendezésben.
  • Egy plusz oszlop a Subject mező elé, majd valamilyen módszerrel megjelölni azokat a sorokat, ahol a Subject a RE: vagy a FW: prefix-szel kezdődik.
  • Pivot tábla, amely a RE, FW, és Nincs prefix találatokat a summa %-ában jeleníti meg.

Az eredmény az én esetemben:

RE = 42%, FW = 25%, Nincs prefix = 33%.

Nem túl jó arány, jó lenne, ha a Nincs prefix rész 50% fölött lenne. (Sovány vigasz, hogy volt olyan főnököm, akinél ez az arány - a nekem küldött leveleiben - 4% volt...)

Mindez egy reaktív post, mivel a fenti kategóriák közül a FW prefix-szel ellátott Subject kategóriába tartozna - valamit kiegészítéssel továbbítok az olvasóimnak.

Mégpedig ezt a blog postot a jó Seth Godin tollából.

 

Free Choice vs Democracy

2008.11.04. 08:43 | Balázsi György | Szólj hozzá!

 Idézet az American Way c könyvből

Az emberek törzsekhez akarnak csatlakozni - utalás Godinre - egy ember egyszerre több törzsnek is tagja akar lenni, egyik törzs se uralkodjon a többi felett

A demokrácia jelenlegi formájában azt jelenti, hogy az éppen a választások idején népesebb törzs vezetői gyakorolhatják az államhatalmat - nem csak a saját törzsük, hanem az összes törzs tagjai felett...

Jelenleg még csak lózung a szolgáltató állam - akkor áll majd a fejéről a talpára a világ, ha állami szolgáltatót ugyanúgy lehet majd választani, mint bármilyen más szolgáltatót, éttermet, bankot, teniszklubot stb.

Egy film arról, hogy hogyan osztja meg a politika a barátságokat, családokat http://index.hu/kultur/cinematrix/hirblog/2008/11/06/potvetitik_a_fideszes_zsidot

Evett már valaki bazsalikomot önmagában?

2008.11.02. 23:11 | Balázsi György | Szólj hozzá!

 A humor fűszer. 

A humor halála, amikor önálló műfajjá és önálló foglalkozássá válik. Egy humoristát hallgatni olyan, mint bazsalikomot enni önmagában...

On the other hand...

A humor akkor jó, ha megfűszerezi az egyébként is figyelemre méltó előadást. Néhány példa arra, hogyan lehet a humort természetes módon, a komolytalanság és ízléstelenség veszélye nélkül - és főleg: mértékkel! - beleszőni a non-fiction prózába:

"The reports of my death are greatly exaggereted" - Steve Jobs a San Francisco-i Let's Rock rendezvényen szeptemberben.

Az evolúciós biológiában az ember ősemlősi agyfunkcióit úgy emlegetik, mint a 4F: fighting, fleeing, feeding, reproduction... Idézi - nyilván rengeteg más szerző mellett - John Medina a Brain Rules című könyvében.

Beszámoló a Wired.com-on a bostoni Apple Store megnyitásáról: And the rooftop features a small garden, covered in grass (the kind that's mown, not smoked).

2004-ben a Marriam-Webster szótár online kiadásában legtöbbet keresett kifejezésről így tudósított a Reuters újságírója, és ennek nyomán a CNN:

 "A four-letter term that came to symbolize the difference between old and new media during this year's presidential campaign tops U.S. dictionary publisher Merriam-Webster's list of the 10 words of the year." 

That "four-letter word" is BLOG. 

Stb., stb.

 

Pushing The Envelope

2008.10.26. 11:44 | Balázsi György | Szólj hozzá!

 Another nice expression for what this blog is about:

To attempt to extend the current limits of performance. To innovate, or go beyond commonly accepted boundaries (...) The envelope here isn't the container for letters, but the mathematical envelope (...) [In aviation] that envelope is the description of the upper and lower limits of the various factors that it is safe to fly at, i.e. speed, engine power, manoeuvrability, wind speed, altitude etc. By 'pushing the envelope', i.e. testing those limits, test pilots were able to determine just how far it was safe to go.

See more.

Magyarul azt mondanám: a határokat feszegetni, tesztelni - de sajnos mindkettő inkább tudálékos, mint frappáns, mert hiányzik belőlük a sztori, a metafora, ami az eredetiben megvan. Talán mert kevés olyan tapasztalatunk van, ami azt mutatja, hogy érdemes a határokat feszegetni? Inkább a két véglet jellemző: beletörődve elfogadni, vagy behúnyt szemmel nekirontani...

süti beállítások módosítása