Paradoxon?
Hiszen nem azt tanultuk az iskolában, hogy az írás célja az, hogy elgondolkodtassa az olvasót? Provokálja, állásfoglalásra késztesse, bevonja - pl. azáltal, hogy dolgoznia kell a szöveg értelmezésén?
Vagy másképp: az emberek nem azért olvasnak, hogy gondolkodjanak?
Van itt egy fontos különbség, egy másik változatban talán kézenfekvőbb:
- laught at someone = kinevetni valakit
- laugh with someone = nevetni valakinek a szellemes megjegyzésén
A gondolkodással kapcsolatban nem szoktuk használni ezeket az igekötőket, de a párhuzam kedvéért ideiglenesen most hadd mondja azt, hogy:
- gondolkodni valakinek az írásán = megpróbálni kibogozni, hogy abból, amit leírt, számomra mi a releváns - BAD
- gondolkodni valakinek az írásával = az írásából azt, ami számomra releváns - és ez azt feltételezi, hogy eljutottam odáig - összehasonlítani a saját tapasztalatommal és gondolataimmal - GOOD
Még olyan emberek is, akik talán tudják, hogy a weben az emberek nem olvasnak, és nem gondolkodnak, hanem:
- We don't read pages. We scan them
- We don't make optimal choices. We satisfice
- We don't figure out how things work. We muddle through
sokszor hajlamosak azt gondolni, hogy az élet más területein ez nem így van...
Akkor?
A legjobb, ha a szöveget úgy fogjuk fel, mint egy adatbázis query interface-ét: az adatbázis az én fejemben van, az olvasónak vannak kérdései, és önző módon csak az a releváns számára, ami ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos - akár tetszik ez nekem, akár nem. Ha könnyen megtalálja a kérdésére a választ, engem fog olvasni. Ha nem, akkor valaki mást...
A termékmenedzser nem akar gondolkodni azon, hogy a kérdésére a választ az adatbázisból milyen SQL-varázsigék segítségével lehet kibányászni, ezen gondolkodjon az elemző és az adatbázis fejlesztő.
Ő azon akar gondolkodni, hogy mit csinálnak a termékével a felhasználók, akik azokat a tranzakciós nyomokat hagyják, amelyeket az adatbázis összegyűjt, és amelyekből a viselkedésükre következtetni tud.
Hiúság vs lépcsős lista
Ha a szerzők nem lennének hiúk és nem az lenne a céljuk, hogy az olvasók minél több (lehetőleg az összes) szót elolvassák az írásukból (és nem lennének lusták a szerzői logikát tükröző szövegeket az olvasói logika szerint átszerkeszteni...), nem is mondatokat és bekezdéseket írnának, hanem lépcsős listákat.
A fenti szöveg így nézne ki lépcsős lista formájában:
Nem akarok gondolkodni azon, amit írsz!
- Paradoxon?
- Első hallásra annak tűnhet - az olvaó azért olvas, hogy gondolkodjon
- De nem az, csak figyelembe kell venni egy fontos különbséget
- A paradoxon feloldása
- A szöveg értelmén gondolkodni - rossz
- A szöveg üzenetén gondolkodni - jó
- Hasonlat
- Ha rajtad nevetnek - rossz
- Ha a vicceden nevetnek - jó
- Nem csak az interneten van így!
- Közhely, hogy az interneten az emberek nem olvasnak, nem gondolkodnak, stb.
- Sokan mégis úgy gondolják, hogy ez csak az interneten van így - azt hiszik, hogy az írott szöveg funkciója az, hogy az élő beszédet rögzítse és helyettesítse (holott azt nem lehet rögzíteni, mert a párbeszéd természeténél fogva interaktív!)
- Másik hasonlat: adatbázis
- Az adatbázis az, ami a fejedben van
- A szöveg a lekérdező interface - az olvasó a saját kérdéseire keresi a választ, az adatbázis többi része nem érdekli
Nem jobb lenne így mindenkinek?
