... az az Európa-centrikus - sőt: EU-centrikus - perspektíva.
Krétakör
A Schilling által alapított és vezetett Krétakör az egyik példaképem abban, hogy mit jelent az out-of-the-boxy-ness, a merész kísérletezés, a megszokott sablonokkal való szakítás, és az új alapokon történő értékteremtés.
Kár, hogy nincs / nem volt igazi versenytársuk a hazai alternatív színházi életben. Nem kísértem nagyon szorosan figyelemmel a társulat feloszlatásáról szóló híreket és kommentárokat, de el tudom képzelni, hogy az ebből a hiányból fakadó magányosság, légüres tér is hozzájárult a döntéséhez.
80 oldal
Schilling nemrégiben közzétette az interneten is az Egy szabdulóművész feljegyzései című írását, amely korábban a Krétakör-előadások közönsége számára volt hozzáférhető kis füzetke formájában.
Az írás PDF-formátumban 80 oldal, bevallom, számomra túl hosszú ahhoz képest, hogy a színházhoz csak közönségként van közöm. És főleg a téma elvont kifejtése miatt.
Az, hogy mégis elvolvastam az első kb. 30 oldalt (a többit, bevallom, csak átfutottam), és most kommentálni fogom, annak köszönhető, hogy a színház problematikáját általános társadalmi, gazdasági kontextusba helyezi.
A diagnózis
A magyarországi viszonyokról adott diagnózissal lényegében egyetértek, eltekintve attól, hogy miért eleve Nyugat-Európa a mérce:
>...az ország népességének nagyobbik része nyugat-európai mércével mérve elmaradott, mind kulturális, mind szociális, mind mentális értelemben. A lakosság többsége az egyéni javak felhalmozásán túl semmilyen egyéb kihívásra nem tart igényt, nehezen kommunikál, mûveletlenségét, tájékozatlanságát zárkózottsággal, idõnként agresszióval „leplezi”.
>Nem vagyunk képesek felnõtté válni. Ha nincs, aki eldöntse helyettünk, mit kell tennünk, zavarba jövünk, frusztrálódunk, gyûlölködni kezdünk, s végül verekszünk.
A kúra
Azt gondolni viszont, hogy ebből az elmaradottságból az EU fog minket kivezetni, enyhén szólva naivitás.
Tény, hogy az USA messze van, az EU közel. A hazai viszonyoknál még az EU is sokkal fejlettebb. Tehát egyértelmű, hogy jobb bent lenni, mint nem.
De ez az állítás azért enyhén szólva merész:
>Az Európai Unió ebben az értelemben is az emberiség egyik legnagyobb szabású
szellemi teljesítménye. A II. világháború után hatvan évvel szigorú szabályozással tartja kordában a történelmi feszültségeket, s neveli ki a sokadik generációt, amely már a másik szempontjainak megértését célzó tárgyalást részesíti elõnyben a konfliktusok gyors, viszont erõszakos megoldásával szemben.
Bár Bush külpolitikája és Greenspan pénzügyi politikája az utóbbi években katasztrofális következményekhez vezetett, hosszabb idő távlatában azért elmondható, hogy mindezt odaát egy kicsit hosszabb ideje, és egy kicsit eredményesebben művelik...
Demokrácia
Ezt a kijelentését valószínűleg nem gondolta át igazán alaposan:
>A demokrácia alapfeltétele, hogy a többség érvényesíthesse akaratát a kisebbséggel szemben...
Egyszer majd külön akarok írni a demokrácia vs tisztességes verseny és szabad választás témájáról (egyik sem lehetséges a többség uralma esetén...), úgyhogy ezt a témát most nem boncolgatom tovább.
Törzsek vs globalitás
Ez nagyon igaz:
>...az ember mégiscsak egy törzsi lény, amelyik jól csak kisközösségben tud mûködni.
Globális célok érdekében lehet szavalni, de globálisan élni képtelenség.
Viszont akkor miért írja máshol az ellenkezőjét?
>Az emberiség legnagyobb kihívása: megalkotni a Föld egészére kiterjedõ szabályrendszert, mely biztosítja az egyén szabadságjogait, oly módon, hogy közben nem sérti a kulturális identitást, még ha az a többségi társadalom, vagy éppen az eltérõ civilizációk számára megütközést kelt is.
Talán arra gondolhatott, hogy a Föld egészére kiterjedő szabályként kell elfogadni, hogy minden ember szabadon eldönthesse, hogy melyik törzs szabályai szerint akar élni. De akkor mit jelent ennek a globális szabályrendszernek a megalkotása? Hiszen pont az a szabály, hogy mincs univerzális szabály... Ezt a szabályrendszert ezennel megalkotottnak nyilvánítom. De attól még nem fog az egész Földön érvényesülni...
És miért nem ír inkább a Krétekör-törzsről? Arról, hogy mit adott nekik, és mit kapott tőlük cserébe?
Tips & Tricks - ami nincs
A tengerentúlon egy hasonló témájú írásból nem hiányozhatnának a kipróbált és igazolt receptek, amelyek érdemesek arra, hogy mások is alkalmazzák őket. (You know, a protestáns gyökerekből kinyúló - segíts magadon, és a Jóisten is megsegít - self-help tradíció...)
Ez pontosan így van:
>Nincs más, csak a szellemi fejlõdés útja. Aki kíváncsi, az tanul, aki tanul, az tud, aki tud, képes a megértésre, s aki képes a megértésre, képes az elfogadásra is.
Ok, szóval tanulni kell. De mit, és hogyan? Nem tudjuk meg...
(Van, aki szerint pl. így: If you wanted to create an education environment that was directly opposed to what the brain was good at doing, you probably would design something like a classroom. If you wanted to create a business environment that was directly opposed to what the brain was good at doing, you probably would design something like a cubicle. And if you wanted to change things, you might have to tear down both and start over. - John Medina, Brain Rules)
Nem tudom, más hogy van vele, de engem sokkal jobban érdekelt volna, hogy Schilling Árpád milyen problémákkal szembesült, amikor felépítette és működtette egyedülálló társulatát. Milyen tévutakon át, milyen megoldásokat talált. Mi működött, amiről azt gondoja, hogy másoknál is működne, és mi az, amitől óva inti olvasóit.
Feltételezem, hogy erről is lett volna mondanivalója.
(Mint ahogy pl. Twyla Tharp koreográfusnak - pl. Hair, Regtime, Amadeus - is van mondanivalója nem táncosok, sőt nem művészek számára is a kreativitásról...)
Ha szabadulni tudott volna az európai értekező próza stiláris béklyóitól...