Ezt a témát korábban már érintettem egy postban, most találtam a weben egy érdekes vitát róla.
A folyékony kézírás elég sok embernek keseríti meg az életét: nehéz olyan szinten megtanulni, hogy az mások számára is élvezhető (vagy legalább olvasható...) legyen.
Sok ember szégyenli, hogy csúnya a kézírésa, és az iskolásokat is rendszeresen frusztrálják vele.
Pedig van megoldás: a nyomtatott kisbetűs írás. Az USÁ-ban úgy hívják, hogy non-cursive handwriting, vagy handwritten print. Könnyű, látványos, és nagyon jó szolgálatot tesz olyan esetekben, amikor mások számára olvashatóan és élvezhetően kell gyorsan, kézzel valamit felírni - pl. egy táblára, vagy egy feljegyzésbe.
Ennek ellenére nálunk nem is tanítják...
Egy webes fórumról most arról értesültem, hogy az USÁ-ban egyes iskolákban a folyékony kézírás tanítását megszüntették.
Kiemelek ide két jellemző, egy pro és egy kontra véleményt. A fentiek alapján nem lesz nehéz kitalálni, hogy én melyikkel értek egyet:
I think it's a huge mistake. There are so many historical documents that are written in cursive, it's going to handicap kids. They aren't going to be able to read their own parents' journals. Becoming historians will seriously handicap them. Becoming petroleum landmen will also handicap them because they won't be able to read old deed records.
Cursive is being relegated to where it rightfully belongs - an art form. Printing has always been a better form of communication as long as it is not fancied up into a script. Cursive should be taught to the limit of a signature although a glyph might function as well. The idea being that it is easily read but difficult to copy. Those that go into old documents and etc. need special education anyway.
