Az irodai szoftverek általában, és az Excel különösen arra csábít, hogy az input adatokat abban az elrendezésben írjuk be táblázatokba, ahogyan azokat - az output adatokkal kiegészítve - viszont akarjuk majd látni. What You See Is What You Get, vagyis WYSIVYG.
Csakhogy: az ahhoz, hogy nagyon egyszerűen használható, gombnyomással frissíthető, interaktív táblázatokat / riportokat készítsünk - ezzel egy-egy komplexebb feladat esetében akár napokat is megtakarítva -, az Excel Pivot Table funkcióját kell használni.
Ahhoz viszont, hogy az output adatokat pivot tábla formájában tudjuk megjeleníteni, az input adatokat másképp kell elrendezni, mint ahogy azt majd visszakapjuk: nem táblázatban, hanem rekordsorokat tartalmazó lista formájában. Vagyis pl. egy bevételi kimutatás esetében egy termékhez, ügyfélszegmenshez, stb. tartozó bevételi szám egy-egy sorba kerül. A sor többi mezőjében pedig a számra jellemző többi paraméter: termék, ügyfélszegmens, stb.
Ez a megoldás nagyon leegyszerűsíti azt a folyamatot is, amikor több forrásból származó adatokat kell konszolidálni. Ilyenkor a teendő csupán annyi, hogy a különböző adatszolgáltatóktól az input adatokat ugyanolyan mezőket tartalmazó rekord elrendezésben kell bekérni, nem az összesítés táblázatának formájában. A rekordokat tartalmazó listákat egyszerűen összefűzni, és az egyesített listából pivot táblát készíteni a kívánt elrendezésben.
Ezzel a megközelítéssel az sem okoz problémát, ha változtatni kell a kimeneti táblázat elrendezését, vagy adattartalmát: néhány mozdulattal ez is elvégezhető.
Briliáns, egyszerű, mégis alig néhányan használják.
Miért? Azért, mert ez a módszer ellentétes az irodai szoftverek általános WYSIWYG működésével. Itt nem azt kapom, amit az adatok bevitelekor látok. Ahhoz, hogy kitaláljam, hogy az adatok bevitelekor milyen mezőkre van szükség, el kell képzelnem, hogy milyen lesz a végeredmény. Ez a gondolati ugrás, úgy tűnik, sok embernek nehezére esik. Vagy egyszerűen eddig még senki nem mutatta meg nekik, hogy ilyet is lehet.
