Az amerikaiaknak innen nézve furcsa a viszonya az írásbeliséghez. Én azt mondom, hogy nem is furcsa, hanem más, mint a miénk, sőt, igazából irigylem őket ezért a kulturális vívmányért...
Non-cursive handwriting
Előszöris: a filmekből tudjuk, hogy a világon sehol nem tudnak olyan szép nyomtatott kisbetűkkel írni, mint náluk. Azért, mert ezt könnyű megtanulni. Az iskolában a gyerekek ezzel kezdik az írást, és csak második lépésben térnek rá a nehéz folyóírásra. Meg azért, mert ezzel jól lehet kommunikálni. Mert öröm így írni, és öröm elolvasni.
Ehelyett nálunk a gyerekek évekig küszködnek a nehézkes, bonyolult folyóírással, aminek egyetlen pedagógiai "előnye", hogy lehet kínozni őket azzal, hogy "milyen csúnyán írsz"... És amit felnőtt korban az első adandó alkalommal elfelejtenek, és áttérnek a számítógépen történő gépírásra (a legtöbben persze 2 ujjal, mert a 10 ujjas gépelést sem tanítják az iskolában...) És akkor ott állnak, bizonyos értelemben írástudatlanul, a fehér tábla előtt, és nem tudnak rá egy értelmes gondolatot felírni úgy, hogy azt a közönség el tudja olvasni...
Képregény vs "veretes próza"
A másik a képregény. Ami a nálunk uralkodó közfelfogás szerint szegényesebb műfaj, mint a "veretes próza". Biztos azért rajzolnak, mert analfabéták...
Az írás abban a formában, ahogy nálunk használják, kizárólag az élő beszéd helyettesítésére alkalmas. Levélírásra: beszámoló a szünidei élményekről azok számára, akik nem voltak ott, és akiknek nem tudom élő szóban elmesélni. Tudósítás arról, hogy mit mondott a miniszterelnök a parlamentben.
Az olvasó legyen szíves végigolvasni az egészet az elejétől a végéig úgy, ahogy leírtam. Ez alapvető udvariassági szabály, amit akkor is megkövetelnék, ha élőszóban hallgatna...
Nem kínálok neki ugrási lehetőségeket, nem emelem ki a számára azt, ami egy-egy gondolati egységben fontos, még a végén önkényesesen úgy rakná össze magának az információt, ahogy az számára értelmes...
A corporate világban pedig, amikor elő kell adni valamilyen gondolatot, zavartan állunk a kérdés előtt: mi legyen a slide-okon? A vége általában az szokott lenni, hogy az előadás szövege, esetleg pontokba szedve, esetleg feldíszítve a vállalati arculati kézikönyvből származó, unalomig ismételt stock fotókkal, esetleg erőltetett, nyakatekert ábrákkal, amelyeket az előadón kívül senki nem ért. Micsoda pazarlás...
Mert ahhoz, hogy a kivetített "kép" tényleg kép legyen, és kiegészítse a szóbeli elődadást, kellene valamilyen közös vizuális / grafikus nyelv, amit az előadó és a közönség egyaránt ismer, és ami így lényegesen leegyszerűsíti és megkönnyíti a megértést. De honnan lenne ilyen közös nyelvünk? Hiszen nálunk, ahol nem "analfabéták" az emberek, a képregény lenézett műfaj...
Google Chrome Comic Strip
Szóval mindannak az apropója, amit itt leírtam, pusztán annyi:
A Google az új Chrome böngészőt képregényben magyarázza el a felhasználóknak. Talán azért, mert azt szeretnék, hogy nőjön a turbó userek száma. Vagyis azoké, akik nem szakemberek, vagyis nem tudnák leprogramozni, és nem is értenék meg a programkódot, de ki akarják használni minden feature-ét. Akikből a szoftverhasználók "kozéposztályának" állnia kellene, ha az eloszlás normális haranggörbe lenne. De akiknek a helyén jelenleg behorpadás, "hole in the middle" van...
Kösz, Google, ez jó húzás volt...
